Magamról...
Novák Valentin. Ez a két név kapcsolódott egybe 1969 októberében, a második napon. Egy telibe talált mérleg... És akkor még senki sem tudhatott semmit… (Mint ahogy most sem!) Az utolsó jó évjárat – szoktam volt mondani némi malíciával, ezzel persze megsértve sokakat, akik később látták meg sártekénk valamely szülőszobáját. De jó évjárat-e valójában?
Küzdelmes életek első esztendeje 1969. Ez biztos. Az ekkor születettek még a kommunizmus „minden mákonytól” óvó, legvidámabb barakkjában cseperedtek, s mire eljött a rendszerváltás eszméje, még nem voltak kész felnőttek, megingathatatlan egzisztenciák. Kisöpörtetett alólunk a talaj. A biztosnak tűnő, de hamis ideológiák szárazföldjéről igaznak tűnő ideológiák bizonytalan ingoványára léptünk. Ebből a korosztályból számos „botladozót” ismerek, akik még (bőven) harmincon túl is a saját lényegüket, helyüket, útjukat keresik. Nem is kell messzire tekintenem, csak a tükörbe…
Magam is mi minden voltam! Gimnáziumi [Fazekas] lázongásaim után presszómunkás [Szentendre, Galéria presszó], szórólap-gyömöszölő [itt meg ott, té s tova], infúziótologató [Erzsébet Kórház], alternatív énekes [Enola Gay – 1989–91], meg basszusgitáros [El Niño – 1999–2000], újság-firkancs-gyakornok [Pest Megyei Hírlap], kinek később betekintése nyílott az e földi rondabugyrodba is [Börtön Újság], nevelő a mozgássérülteknél [MÁI, Hermina út], szépreményű főszerkesztő egy hamvába holt irodalmi lapnál [Délsziget], korrektor-stilizátor egy sosem-lett internetes szaklapnál [Futball2000], hozzá nem értő rendszergazda egy moziban [Mamut], meg egy angyalföldi általános iskolában [Berzeviczy], aztán mentor szaki [Ability Park], és vagy háromszor munkanélküli, mézeskalácsárus vasorrú bá’ a 2010-es karácsonyi vásáron, aztán majdnem sajt-vigéc, tavaly kreatív írás tanár a Hungarovoxnál, filmrecenzens a filmkultura.hu-n, botcsinálta sommelier kerti partikon, korrektor, könyvszerkesztő és honlapgondnok a Tarandusnál, szavazatszámláló a nyócban, vasúti pályabejáró segédlegény (amerre az inzsinyerek mondták), 2012 márciusától nevelő egy gyermekek átmeneti otthonában, s ki tudja, mi jöhet még, hová vet e plankton-sodródás…
Mindeközben literatúra-tanári képesítést is szereztem az ELTE TFK-n, de mire is okíthatnám a jövő nemzedéket? Sodródásra?
S végül, de nem utolsósorban – az elmúlt tizenöt évben ontom magamból a rútirodalmi írásokat, amit sok száz árkus bán. Világra kéredzkedett kilenc kötetem: No! Jé! – kisregény, Új Bekezdés, Miskolc, 1994; Roskadás – versek, Seneca, Budapest, 1997; Zsír Balázs – pikareszk regény [Gángoly Attilával], Hungarovox, Budapest, 2001; Japánkert – versek, Parnasszus, Új Vizeken, Budapest, 2002; Magyar rulett – novellák, Széphalom, Budapest, 2006; Csípes M@tyi – vígeposz, Z-füzetek, Budapest, 2006; Biztos fogyás – állatmesék, Pont, Budapest, 2008; Ecettel savanyítok [Memento Móni] – novellák, Pont, Budapest, 2010; Zsír Balázs olajra lép – pikareszk regény [Gángoly Attilával] , Tarandus, Győr, 2011.
Kiadóban türelmetlenkedik Hovavonatozni című verseskötetem, illetve Sziszi című regényem, fiókban álmodik a A Kis Dög című kisregény, és számos írás szerénykedik félkész állapotban, például Mavagy János sztorija, vagy Maj Om Ce mester álbölcseleti történet-füzére. Folyóiratokban eddig több mint százötven munkám látott olvasót. (Magyar Napló, Hitel, Kortárs, Életünk, Parnasszus, Eső, Árgus, Új Holnap, Új Forrás, Székelyföld és sorolhatnám, valamint számos antológiában is ott a nevem [bővebben: Wikipédia]). Írtam még recenziókat, kritikákat korosztályos pályatársakról, és irodalomtörténeti szösszeneteket XIX. század végi, XX. század eleji irodalmi ködlovagokról…
KÖTETEIM |
|||||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| 1994 | 1997 | 2001 | 2002 | 2006 | 2006 | 2008 | 2010 |
|
|
 |
||||||
| 2011 | 2012 | ||||||
Immáron háromszor megdicsértek, miszerint jó úton járok annak ellenére is, hogy nem kötelezem el magam pénzpolitikai szempontból. Magyar rulett című könyvemért Fehér Klára-díjat kaptam, a Sziszi című regényt egy MASZRE alkotói támogatás révén írhattam meg, s most az NKA jutalmazott meg egy ösztöndíjjal, így jövő év március végéig megteremthetem nagyregényem.
2005-ben megalapítottam a Kelemen Kört, amely 2007-től összművészeti egyesületként tevékenykedik; írókat, zenészeket, képzőművészeket tömörít (bővebben: kelemenkor.hu). Az egyesületet a MASZRE támogatta. Továbbá tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Prózaíró Műhely Egyesületnek, s talán még a FISZ-nek is.
Újításaim:
- Magyarországon először én írtam hiteles novellákat a mozgássérültek világáról.
- Gángoly Attilával mi róttuk papírra az első, rendszerváltásról szóló görbe tükröt (Zsír Balázs), mely a pikareszk műfaj teljes megújítása, nemkülönben a „kétkezes”, kétszerzős írásmód meghonosítása honi irodalmunkban.
- Csípes M@tyim a Lúdas Matyi hexameteres újragondolása, melyben a számítástechnikai nyelvezet először kap maga alá daktilusléptű pegazust…
Appendix:
Tudható még rólam, van egy tüzes feleségem – Laura, egy kedves kislányom – Fanni, egy felvett vallásom – unitárius, egy B-kategóriás jogosítványom (extra nélküli Suzukihoz), tudok úszni (önszorgalomból kétszer átkrolloztam a Balatont – tilosban), sakkozni (játszottam már döntetlent másodosztályú sakkozóval, talán még élő[halott] pontjaim is vannak valahol), biciklizni (szerettem túrázni kocsmák között, s nyolc évig gyűrtem a pesti aszfaltot), basszusgitározni (érdekes, nem könnyű témákat pontatlanul), irodalmi estet vezetni, olvasni, filmet nézni, mézeskalácsot árulni… De még gyarapodhatnak készségszintű ismereteim…
Végezetül leszögezem – nem hiszek abban, hogy az írónak mindenekfelett innoválnia szükséges, hogy portfóliójából a legpiacképesebb projektek jussanak el a recepcióig. Akkor inkább szeppuku...