Fülszövegekkel a Könyvhéten
Az idei Könyvhéten fülszövegekkel veszek részt.
Kaiser László Vándorok, vérebek, angyalok, valamint Szilágyi Józseg Kórházi Dekameron című kötetéhez jómagam írtam a figyelemfelkeltő szösszeneteket.
Kaiser László kötetéhez az alábbi szöveg készült:
Mindenki vándor, ha akarja, ha nem. A két pont közötti úton, ha becsülettel szerzünk valamit, vérebként védjük azoktól, akik vérebként ragadoznák el… Néha magunkhoz ölelünk vérebeket, akik mímelik az églakók kinézetét. Önmagunkban is vív az angyal és a véreb. Minden a vándoron múlik. Jó utat választ-e… A rossz úton, ha égre tekintünk, megszabadulhatunk a vérebektől… A jó úton, angyalok vigyázzák a sorsunk. De mindkét út sajátja, adysan szólva, hogy ellovan… Ez ellen protestál a költő… Angyalul. Vándorul.
Szilágyi József könyvborítóján pedig ez áll majd:
Mesélős szituációk pedig akadnak még! Hipermodern korunkban is.
Túl kukoricafosztón, túl Canterburyn. Mesélünk, sztorizunk, hogy múlassuk az időt.
Az országban fiktív vészhelyzet, szükségállapot. Ellenpontként, egy kórházban, felüti fejét a történetmondás. Rend a káoszban. Kényszerből, hisz se ki, se be. Az ispotály takaréklángon, a négy intellektuel – Vizzy, Tűzy és Légvaáry urak, valamint Földi (mind őselem megtestesülések), magas hőfokon égnek. Néha csatlakozik hozzájuk az eposzi jelzős ápoló, egy nővér, de mások is anekdotázgatnak a könyv oldalain.
Közben a kórházparkban lidércek színezik a szüzsét, az emlékekben pedig polihisztor mentős, avagy áprilisi tréfának se szánt, hiperaktív zseni emelkedik hőssé; miközben ügynökös harcsamese, erdész-história kanyarít el mellékutakra.
Áthat mindent a betegségkultusz – vakbéltől a pszichéig, drogtól a vírusig. Mégis legyőzetik a zsigeri félelem a nyavalyáktól, mert minél nagyobb a baj, annál nagyobb az elesettségünkről szóló dicsekvés, a gyógyító szómágia. Hogy miért versenyezteti az ember saját gondjait, betegségeit, miért az össznépi önsorsrombolás-futam? Ez már pszichológia, ez már filozófia…
Szilágyi József kötetéből árad mindkettő. Miközben jól szórakozunk a felvázolt fertőtlenítő szagban, s ehhez még egy ártatlan lobotómiát sem kell elszenvednünk, egyre beljebb tapossuk utunk az elme mélységes erdeibe, hogy ráleljünk a könyv tételmondatára: Újra előttem az élet! Irány a zárt osztály!
Jó könyv ez. Önmagába veszejtő. Frivol és szellemi, naturális és cizellált egyszerre. Olvassák nyugodtan, ha nem túl egészségtudatosak! Csak ne kezdjék magukat – olvasás közben, után, helyett – gyanakvóan méregetni. Nyugágyba dőlve a Varázshegyen.
