Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ködlovagok


ambrus.jpg gozsdu.jpg ivanyi.jpg
Ambrus Zoltán Gozsdu Elek Iványi Ödön
petelei.jpg thury.jpg tomorkeny.jpg
Petelei István Thury Zoltán
Tömörkény István
     
Papp Dániel    

 

Midas királytól Arzén királyig

Szólnak bizonyos feltörekvő írócskáról egynémely novellák (Író és titkára ciklus). Ez az irodalmi parvenü Párizsban lakozik, s bár egy öreg tollforgató kegyeit bírja, mindenképp ki akar vele babrálni. Még újságban (minek egy, a vénség által megkritizált ember a főszerkesztője!) is leszedné róla a keresztvizet, s az agg >Mester< minden gyöngéjét (példának okáért - irigyelt sok szeretőjét) megjelentetné egy sikerkönyvben, mivel az nem fedezte föl a benne szunnyadó, hatalmas tehetséget. Az áskálódás eme remekbe szabott novellái Ambrus Zoltán tollából valók. Ő maga azonban megbecsülte a pártfogást! Hisz fiatalon nem kisebb ember kegyeit bírta, mint Arany Lászlóét, aki akkor már letéve az apjától megörökölt lantot, amiből még előzengett Hűbele Balázs „eposza”, a banki (Földhitelbank) szakmában dolgozott. Ő egyengette az ifjú Ambrust Párizs, s a jogi fakultás helyett az irodalmi, esztétikai, szellemtörténeti stúdiumok felé. S mondhatni protektoráltja nem maradt hálátlan, mikor 1885-ben hazatér a kultúra európai fellegvárából.

A nyugatot megjárt, Zola, Flaubert, Maupassant, Anatole France írásain acélosodott ízléssel hazatért Ambrus az itthoni irodalmi élet egyik legnagyobb alakja lett, neve ma mégis a félhomályban marad. Novelláit, elbeszéléseit, kritikáit, könyv-elemzéseit, színházi írásait mindenütt szívesen leközölték. Munkáit olvashatták A Hétben, a Jövendőben (itt Gárdonyival és Bródyval dolgozik), a Nyugatban. Sőt, Gyulai Pál kérésére a Budapesti Szemlébe is írt. Realista polgártükröt állító nagyregényét, a Midas királyt 144 folytatásban jelentették meg 1891 októbere és 1892 márciusa között a Magyar Hírlapban, melynek akkori lapszámait szinte egymás kezéből kapták ki az irodalmat szerető, és az újra áhítozó olvasók. Mire kötetként napvilágot látott a mű (1906), már annyian utánozták az új stílt, hogy a Midas király elmerült a rivalizáló alkotások tengerében.

Ambrus Zoltán (1861-1932) Debrecenben született. Családja székely származású. (Apja 48-49. dicsőségét és poklait is megjárt honvéd, egyébként vasúti tiszt.) 1871-ben Pesten fejezi be középiskolai tanulmányait, s ekkor lép a jogi pályára. Húsz esztendősen már az Egyetértés című lap színikritikusa. A kálvinista Rómában töltött gyerekkor egy jelentős kisregény forrása, A tóparti gyilkosságé (1914). A felekezeti gyerektorzsalkodások (pápista, kálvinista, isten úgyse’, zsidó) napi verekedésekbe, ”bandázásokba” fúltak. A regény főhőse, „megment” egy furcsa kisfiút a megveretéstől, aki egy hátborzongató szertartáson barátjává fogadja. Közös témájuk a színház. A műveltebb, s valamivel idősebb Agenor literatúrai élményei annyira erősek, hogy a fantáziát életnek véli, s egy olvasott gyilkosság titkával terheli meg megmentőjét, úgy, mintha azt ő maga követte volna el… A történet elbeszélője csak később ismeri meg azokat a műveket, melyeket Agenor túlzottan is megelevenít. A furcsa fiúból színész lesz, akit a rák fenyeget. Egy kései találkozáskor az orvossá lett főhős megmentené másodszor is, de már késő… E pszichologizáló írás, a gyermeki lelket és a mágikus-(szür)realista gondolkodásmódot elemző pontosságával, misztikusságával ragadja magával az olvasót…

A Midas király jóval korábbi mű, s ezen a regényen is átzengenek a (franciás) élmények. Igazi művészregény ez. Hőse Biró Jenő, Párizsban, a legnagyobbnál (Darzens) tanult festő, aki itthon csak rajzórák adásából tengődhet, mert a hazai, kicsinyes művészeti törtetésben nem bír résztvenni. Tisztában van értékeivel, fáj neki, hogy már az is lenézi, aki később kezdte a pályát, de nem ócsárol senkit. A külpesti bérkaszárnyából, ahol a legkülönbözőbb sorsok zsúfoltatnak össze, a házasságba, az igazi szerelembe, a boldogságba menekül, ahol fia születik, de asszonya, Völgyessy Bella, a csöndes, elszegényedett polgárleány meghal. A történet különböző formákban, műfajokban jelenik meg előttünk (napló részletek, levelezés, egyes szám 3. és első személyű narráció [visszaemlékezés, belső monológ]). A második részben Biró Galánthay Masa grófkisasszony leveleiben tűnik fel, mint egy, a neves, nyugati fürdőhelyeken dúvadkodó érdes-érdekes ember. Kettejük sorsa végső soron összeboronálódik, pedig Biró igen botrányosan viselkedik. A gazdag nő meghozza Birónak a pénzt, a csillogást, a sikert. Minden képe sokat ér, minden üzlete jól üt ki, amihez nyúl arannyá lesz, mint a Midasz-mondában, de lelkiismeretével nem bír elszámolni, még úgy sem, hogy azzal áltatja magát, hogy ezt az érdekházasságot csak a fia kedvéért kötötte. Egy menedéke van, a ház, ahol együtt tervezték a jövőt szerelmetes első asszonyával, Bellával. Ide bújik, amikor nem bírja a jelent. Ám Masa grófnő féltékenyen kinyomozza a tusculanumot, ezzel adva a pisztolyt Biró kezébe.

Szintén művészregény az Őszi napsugár (1895), ám ez hangulatában nem nyíltan zord, és reménytelen, mint a Midas király, hanem itt a költő-főhős, Hódy Balázs két reménytelen szerelmét élcelkedve, nem kis malíciával szemlélteti Ambrus. Az első szívhasadásban a reménytelen amorózó annyira elszenderül érzeményei közepette, hogy az sem érdekli, hogy „kedvese” évről évre újabb és újabb gyerekekkel örvendezteti meg hites férjét, aki persze nem Balázs. Mindenesetre az irodalom gyarapszik egy Ginevra-ciklussal. A másik szerelmi tárgy Fodor Ella kisasszony, akinek környezete bizony sokkal izgalmasabb. Apja például feltaláló, aki a leghasznavehetetlenebb ötletekkel rukkol elő. Anyja, az egyszerű asszony, meglátja Balázsban felesége leendő férjét, s még a Vercingetorix (egy gall vezérről szóló Hódy-eposz) sikerét is egyengeti. Mindhiába. A sors Balázsnak a magányt, Ellának Göndöry Béla, ragyogó cilinderű, „mindenmindegy” fiatalembert juttatja. De erről a szerelemről „…egy szóval sem emlékeznek meg a Hódy Balázs költeményei, se a rondók, se a madrigálok, se a balladák, se a vegyesek.”

Lehet, Ambrus, az igazság és a tehetség feltétlen híve, többször is elmerengett azon, mi lett volna, ha nem az irodalmi pályát választja, hanem a jogit. A gyanú című kisregény szép lélekrajza a megőrülésnek, ha nem is gogoli szintű. (Utóbbi ezt jobban ismerte!) A főhős egy ügyvéd, Károly, aki a gyilkossági és örökösödési ügyben a vádlottat, Irént, felmenteti, a gyanúsítót (megfellebbezhetetlennek tűnő bizonyítékok alapján) lecsukatja. A felmentett leány, ennek előtte, egy kihallgatáson, szinte „megdelejezi” az ügyvédet, aki később feleségül veszi a nőt. Gyerekeik születnek. Ám a haldokló, börtönbe juttatott asszony magához hivatja, s utolsó szavával elülteti a kételyt az ügyvédben… Lehet, mégis a felesége volt a gyilkos? A kisregényben nem derül ki semmi, de nem kizárható az ítélkezők tévedése sem. Egy azonban tény - a hős megtébolyodik…

A modern magyar regény szülőatyja (írta még a Giroflé ás Giroflát, valamint a Solus erist) a Klasszikus regénytár sorozat-szerkesztője is volt, mi több, a francia etalonok egy részét ő maga fordította. 1917-ben felkérték a Nemzeti Színház vezetésére, amiről a 1919-es forradalom ideje alatt sem mondott le (ezzel a "forradalommal" meggyűlt néhány írónk baja!), ezért hosszas huzavona után, 1922-ben leváltják a színház éléről, pedig ő mindig apolitikus ember volt. Innentől visszahúzódik az irodalmi közélettől. Miközben föllángol benne egy teljesen egyoldalú szerelem a fiatal Bajor Gizi iránt, szinte ontja a Pesti Napló értő könyvrecenzióit.

Sokan azt mondják, Ambrus nagyobbat alkotott novelláiban, mint regényeiben. Ez azért merész kijelentés, magam azonban nem akarok a nálamnál nagyobb tudósok dolgába beleszólni. Ezt a polémiát legjobb, ha a felaljzott olvasó dönti el önnön igénye, elvárása szerint. Álljon itt segítségül néhány rövid novella-ismertetés.

Arzén király balkáni történeteiben (Királyidillek c. kis novellafüzér), a Balkán mérge elkótyavetyéli mini-birodalmát, aminek megmentésére több tervet is kifundál segítőivel - a fő-tolvaj Milics miniszterelnökkel és annak feleségével, az „öt világrész Linájával”. Előbb az ördög bibliájával igyekeznek megszilárdítani az államkincstárat, de még az utolsó kecskét is elviszik Európa nagy kalandorai. Végül majdnem csepűrágónak állnak, mutogatandó egy valódi királyt, de megmenti az állam-brigantikat egy jókor jött örökség…

A humor, mint látható, nem idegen Ambrustól. Novelláinak szerves eleme. Sokszor azonban keservünkön derülünk…

A Melancholicban Bálvándy Viktor sikerlova meghozza a kártyabravúrokat is gazdájának. Az ifjú parvenü tervez. Skót kastély, s megfelelő fehérszemélyek előmenetel és bukás esetére… Ám Lázó kupec egzotikus, bárgyú felesége, Abéab, elveszi az eszét, 100 ezer forintért lecseréli Melancholickal. Innentől datálható a kártyabukás, a skót kastélyból csak kísértet marad, betervezett megmentői elhessegetik. De Bálvándy nem boldogtalan, hisz kalandor… Az Ábránd című novella Soror Philomenaja egyetlen tulajdonát, a Szentek életének díszkötéses példányát adja a mű-haldokló fiatalembernek, aki azért húzza az időt a kórházban, mert ott jól tartják. Philomena naivan azt kezdi hinni, lesz egy ember, akit ő igazíthat az üdvösség felé vezető útra, kegyes olvasmányaival. Egyszer aztán meghallja védencét, aki betegtársát világosítja föl: „hallgassa végig nevetés nélkül a néni litániáit…”, akkor jó dolga lesz. Philoména ennek utána eloson egy operációra, ahol az istenkáromló beteg körül segédkezve a Miatyánkot recitálja lopva, csak legbelül… A Peabody című novella groteszk miliőjében a címadó úr szerelmes lesz Fulman művész-kisasszonyba, aki a cirkuszban gyönyörűen játssza a God save the Queen-t egy hegedűn, miközben fogaival tartja magát a trapézról lógó acélsodronyon. Ám Fulman kisasszony hisztériás, hősünknek viszont nincs hozzá türelme. Végül Peabody szerencselovag lesz, s bár szerencsétlen, valahogy minden jól sül el az életében. Csak épp nem boldog. Rájön, nem szerették, de ő sem szeretett senkit. Alkonyán gyorsan felkeresné Fulmant, de az már halott, elvitte egy fogfájás. A Gautier Margitban Gaszton, az elégedett nyárspolgár, aki már kétszer volt miniszter (17 napig illetve fél évig) egy véletlen folytán felkeresi Margitot, a halálos beteg asszonyt, akit már ötven éve nem látott. Régen se volt sok közük egymáshoz, de most is olyan meghitten pletykálnak (főleg Gaszton) semmiségekről, mint hajdan. Most azonban örökre elszenderül a hallgatóság. Gaszton úr fontoskodó intézkedési a novella végén teljesen groteszkül hatnak… A Nimfák és a szatírokból kiderül mennyire kétes értékű egy színházi siker, s mennyire a szerző szervezőkészségétől függ egy darab további „jó előmenetele”. Ha a premieren a kellő időben a kellő emberek tapsolnak, nem maradhat el a siker, még ha tudja is mindenki, hogy a darab csapnivaló. Az utolsó húsevő, amely utópiaszerűség, s  2780-ban játszódik, mikor is a kényeskedő Beaurepaire hercegné az elektronbetegség korában azon viszolyog, hogy az utolsó háborúban, a New York-i csatában (150 éve), a kanadai Rochebaron admirális bizony arra vetemedett, hogy húst evett, sült vaddisznót - hidegen. Tette mindezt egy olyan felvilágosult évezredben - szükségből -, mikor már a szúnyognak sem esik bántódása.  Mint kiderül, minden nagyon tökéletes, a háborúban nincsenek halottak, csak valahogy a hercegné ablaka alatt tüntető éhezők (főzeléket akarnak), zavarják az idillt! A végkövetkeztetés: lehetne nekik adni, de nem jutna mindenkinek, így meg sem kell próbálni segíteni… Majd a jövő század megoldja e nagy kérdést – vélekedik a 200 esztendős Rochebaron… A bicikli királyban a történelmi nevű Thurzó Emil gróf másodszorra lép Amerika földjére. Most azonban nem üldözi szökevény fiát, és annak feleségét, mint tíz évnek előtte, hanem kérni jött. Munkát akár, amit otthon nem tehet, mert nyilvánvaló lenne szégyenteljes vagyoni bukása. Fia azóta megvalósította álmait. Olyan bicikliket gyárt, amin ő, nagy versenyző korában, sorra nyerte az amerikai derbyket. Semmi különös, a név veteti az árut. De valami hibádzik, mert kettejük beszélgetése végén az ifjabb Thurzó így szól: „Van ugyanis nekem, amint tudod, egy feleségem is. Vagyonomnak ez a része egészen fölösleges. De nem küldhetem el, mert az ő fülbevalóival kezdtük az üzletet. Nézd meg ezt az asszonyt, mindjárt bemutatlak neki. Szép asszony, jó asszony, csak egy kicsit kiállhatatlan. Nézd meg jól, kérlek, és ha megtetszik, szöktesd vissza Európába!” 

 

Dzsentrik a ködben

Gozsdu Elek (1849-1919) a szabadságharc bukásának évében született. Egy olyan bukás idején, ami egyrészt a magyar hadi- és politikai vezetés halogató nemzetiségi politikájának is köszönhető. Gozsdu macedón kereskedő ősöktől származott. Családjában, amely Ercsiben telepedett meg románul és szerbül beszéltek, s ő mégis alapjait tette le az új magyar regénynek, realista fundámentumát. (Nagybátyjától, Gozsdu Manótól örökölhette irodalmi hajlamát, aki a román literatúra jelese volt.) Túllépve első regényének, az Aranyhajú asszony (1880) francia romantikus hatásokat felvillantó szüzséjén, a Köd (1882) mindenképpen sajátságos, hazai, és első híradása, Mikszáth írásai mellett, a magyar dzsentri sorsnak, amit miben másban keltene életre Gozsdu Elek, mint az érzelmek gomolygásában, egy tragikus szerelmi háromszögben, melynek oldalai, hogy stílszerűek maradjunk, bizony nem egyenlők. Persze nincs új a nap alatt. Ahol megjelenik a nő a regényben, ott konfliktus kerekedik, s ha fegyverek is fel-felbukkannak (Csehov óta cél nélkül nincs fegyver se színpadon, se regényben), akkor azok felhasználtatnak.

Gozsdu bizonyosan önnön magánéletbeli ködét is beleírta e regénybe, hiszen feleségétől kétszer vált el, és kétszer házasodott újra vele, ugyanakkor idősebb korában egy vagyonos kereskedő művelt asszonyával tartott fenn kilenc éven át titkos levelezési viszonyt...

„Zűrzavaros, szürke köd borult a hálószobákba; eltévedtek benne mind a hárman, vergődtek a sötét ködben, amelyben a lélek kifárad, a test kimerül, és – nem volt pihenésük...” Olvashatjuk a két rivalizáló nemes úrfi, Viktor és Iván első megütközése után. S milyen furcsa, az amúgy is zsákutcába torkolló dzsentri lét két lehetősége, mintha a mának is üzenne. Viktor egyedül műveltségében vagy félműveltségében (nézőpont kérdése!) és ifjonti kinézetében bízhat. Pénze nincs. Kalandor ő, jó, de felszínes társalgó, szellemes társasági ember, aki mindent egy lapra tesz föl, s kinek pandanjai a mai világban is gazdag hölgyek, özvegyek támogatását keresnék. Persze szívét nem adná cserébe, mert ahány a szép leány, annyi helyet szorít ki nekik a keblén. Ellenfelét, végül esküdt ellenségét, Ivánt, aki ugyan benne ül egy vidéki, romosodó kúriában, sem veti fel a vagyon. Talán, ha ésszerűen gazdálkodna, de jóravalósága ellenére néhány cseppnyi oblomovi vér csörgedez ereiben. Igaz, hogy az ő tűnődései boros butéliák fölött képzelendők el. Egy hosszú útról hazatérve ugyanolyan jogot formál (egy régi, félreértett vagy elhamarkodott asszonyi vallomásra alapozva mindezt) a megözvegyült Olga kezére, mint léhűtő sorstársa. Egy a gond vele – parlagias, „dudva és muhar” közül való. Viszont az ő szerelme igazgyöngy. Magasabbra tör hát, mint erejéből futná, belebukik, mert, mi több, gyönge is. Hány hasonló esettel találkozunk mai napság, legföljebb a jelen életregények szereplői nem gondolják olyan komolyan szerelmeiket...

Gozsdu, ha kis  vagy középnemesi ivadék lett volna, akkor a harmadik, küzdelmesebb dzsentri utat villantotta volna föl életével, a polgárosodás, a hivatalvállalás, s nem az önsorsrontás lehetőségét. Ő azonban kereskedő polgári sarj volt, nem pedig nemes, bár műveltsége vetekedett azokéval, akik kutyabőrös udvarházak tágas „könyvtárszobáiba születtek”. Jogász lett, és újságíróként is dolgozott a Függetlenség című ellenzéki lapnál. Ez ugyan nem példa nélkül való íróink pályaképeit, ha vizsgáljuk. (A leendő polgári réteg kialakulása ebben az időben kezdődött meg. A dzsentrik szerencsésebbje olyan nemesi családokból származott el, ahol a vadászaton, a lovakon, a kutyákon kívül akadt más téma is. Ők alapműveltségüket pallérozva akár meg is élhettek, ha tanultak, s tudtukon kívül alapíthatták-alakíthatták a magyar polgári réteget. Nyitott volt a jogi, a katonai, a politikai pálya, s ez idő tájt alakult ki a fővárosba felözönlő műveltebb, de más egyéb gyakorlati tudásnak híján lévő réteg, amely a megszaporodó újságok írásában, szerkesztésében vezette le az „eleve bukott” élet fölött érzett bánatát.)

Ez a bánat azonban elveszejti a Köd férfi hőseit. Iván, a tudatlan, s emiatt Olga előtt Viktor, a „győztes” által is kipellengérezett „hős szerelmes”, nap mint nap szembe találja magát kúriájának ősgalériájában családjának felmenőivel, akik a fakuló vásznakról, mintha rossz szemmel néznék Iván lecsúszását. S eleinte van is még benne önvád, tépelődés. Azonban Iván menthetetlen. Mivel nemes, így célja (Olga megszerzése) szentnek érzett, megmásíthatatlan. Mivel műveletlen, eleve bukásra ítéltetett. Mivel gyönge, ez a bukás hamar be is következik. Hiába Raab doktor, aki egész pedáns és „németes” tudományát odahordja a neki szimpatikus fiúnak, az csak nem bír a francia nyelv nehézségeivel, Goethe szellemével, Chopin muzsikájával, s csak nem tud felzárkózni Viktor mellé. Annál többet éjszakázik, iszik, s végül feléli a kúriát, amit annak rendje és módja szerint vinne is Fixel, alias Rozgonyi, a hitelező.

Viktor bánata más jellegű. Öntudatlan. A hűtlen ember bánata, aki ugyan a gyorsan csapongó szerelmi viszonyok mámorában nem gondol erre, mégis e csapongás, e nyughatatlanság (végsősoron a bánata) a végzete, mert a szerencséjét játssza el így. (Fellelhető ez a sors Cholnoky László Piroskájában is). Alighogy megszerzi a túl hamar feketét váltott özvegy, Olga kegyeit, máris a helyi kántor tanítónak, Dahónak a lányát, Ágnest ostromolja...

Gozsdu Temesváron és Pesten tanult, s a jogi stúdiumokat bevégezve 39 évesen már királyi főügyész lett, ha tetszik, méltóságos úr. Egy dzsentrinek a csúcs, neki kétes élv, hisz nem lakozott benne semmiféle rangkórság. Az írást sokszor hangsúlyosabbnak vélte, mint Justitia szolgálatát. Ennek ellenére jogászi körökben sokan nem tudták, hogy Gozsdu, úgymond kettős életet él; egy reálisat és egy íróit, ami realista. Harmincas éveinek irodalmi lendülete: két regény és a Tantalus (1886) című novelláskötete után azonban visszazökken a csöndes vidéki, jurista kerékvágásba (Fehértemplom, Karánsebes), hogy végül Temesváron kössön ki (1892), családi zaklatottsága színterén, messze a magyar irodalmi élet pesti pezsgésétől, messze Kiss József A Hét című lapjától, ahol, ha nagy nehezen elkészült egy-egy remekmívű, filozofikus novellája, biztos megjelenésre számíthatott, hát még milyen messze a Nyugattól, ahol Fenyő Miksa egy dráma apropóján, bizony meg is tépázta nehezen megfont irodalmi babérkoszorúját. Mégis sokat köszönhet a vidéknek. Megannyi emberi, provinciálisnak hitt, mégis jelentős sorsot, amit Pest zűrzavarában soha nem ismerhetett volna meg. Gozsdu beszélgetős ember volt. Szóra bírt gyereket, öreget, fiatalt, félnótást, parasztot és polgárt. Ezt az empirikus tudást azonban csak novellisztikájában használta föl...

A Köd hőseinek rajza, az események tragédiába torkollásának oly pontosan kijelölt csapása valami megszerezhetetlen tapasztalat, az ösztönös, a vérkeveredésből is fakadó írói zsenialitásból eredeztethető... Olga hanyagolt gyermekeihez húzódik oltalomért, mikor Viktor már őt is feledi. A csapongó „győztes”, a legalpáribb afférokba, liezonokba keveredik. Kölcsön fejében Ivánt majdhogy a „szobáztatásra” is ráveszi. Ám a kerítőséget és a szerelmi szállás csinálást az egyszerű, de becsületes Iván már nem bírja elviselni. Igaz, a kapott pénzt még torka olajozására használja föl, mégis tőrbecsalja a légyott kapcsán ellenfelét. Pedig talán lenne még kiút. Barátja, a magyarokat fejcsóválva nem értő Raab doktor, külföldi, nemesítő körútra hívja, amit Iván látszólag elfogad. De már ott a ködös, utolsó, nyári éjszaka. Fokos és pisztoly. Előbbi Viktornak, utóbbi a megalázott, semmibe csúszó Iván önkezébe dukált...

Gozsdu is a semmibe csúszott, míg az igazságot, a szépet, s a neki való életpályát kutatta. Gozsdu szinte magányos hősként kereste a támpontokat a századvég természettudományos, filozófiai és irodalmi nézetei között. Természetszemléletét nagyban alakítja a Herman Ottóhoz fűződő barátsága. Novelláiban sokszor a fajfenntartó küzdelem láttatásáig merészkedik, ami darwini hatásokat jelez. Ez, sajátságosan az Olgáért vívott férfi harcban is megfigyelhető. Pesszimista világszemlélete Schopenhauertől való, de sokszor a nihilizmusba, idősebb korában a miszticizmusba csap át. (Kudarcait oldva Verlaine is megpróbálkozik ezzel az úttal, hogy még mélyebbre süllyedjen.) Baudelaire a szépség és a rettenet kettősségével szintúgy nagy hatást gyakorol rá. Bár a jogi pályán magasra tör, az irodalmi berkekbe valahogy mégsem lesz bejáratos. A kor „garabonciás” zsenijével, Bródyval rivalizál, ugyanakkor barátjának tudhatja Mikszáthot, Ambrust, Justh Zsigmondot és Kiss Józsefet is. (Az irodalmi köröket, lehet, irigyelt műveltségével is irritálta!) Politikai, ellenzéki próbálkozásai derékba törnek. S a bukások mindig vissza visszavetik. Magánélete katasztrofális páváskodó feleség mellett, akit talán még ellensúlyozhat Weisz Annával folytatott kissé féloldalú és kései levelezése. De fia első világháborúbéli elvesztését már nem bírja. Megtörik, szinte elfelejtve hal meg az az ember, aki elvileg (művészete szintjén) tudta az emberi bukások okait, s tudta a megoldást arra, hogyan lehet polgári karriert csinálni... 

 

A magyar hiúság vására

Ülök a Dunaparton Váccal szemben. Az egyik legszembeötlőbb épület a városi fegyház és börtön, amit még Mária Terézia megbízásából kezdtek építeni, hogy falai között a magyar nemesifjakból aulichus patríciusokat faragjanak. Ki gondolná, hogy itt raboskodott néhány hétig Iványi Ödön egy párbajvétség miatt? No, de ki tudja, hogy Iványi Ödön kicsoda?

Hasonlóan sűrű ködben gomolyog az ő tragikus élete is, akárcsak Papp Dánielé. Pedig nem akárhol született, hanem a Partium fellegvárában, a Körös parti Párizsban, Nagyváradon, ahol Pázmány is meglátta a napvilágot, ahol Szent László királyunk is élt, s nem utolsó sorban innen indult el színpadhódító útjára Szigligeti Ede. Mi több, nem akárkik voltak kortársai, méltatói, hanem   Mikszáth és Ady. Mégis elveszettnek gondolhatjuk a mai olvasóközönség számára, annak ellenére is, hogy a Püspök Atyafiságával megteremtette honi literatúrákban a társadalomkritikai realista nagyregény alapjait.

Iványi Ödön 1854 ben született, s a morbus hungaricus neki sem adott többet szűk 39 évnél, ami egy prózaíró kibontakozását tekintve, legföljebb ha "alkotói serdülőkor". Egy püspökségi tisztviselő árvájaként papi ösztöndíjjal járhatott iskolába bátyjával egyetemben (aki festő lett). Ám az egyházi korlátok nem voltak ínyére valók, sőt, anyja állítólagos vallási megszállottsága is eltántorította a papi előmeneteltől. Nagyvárad amúgy is teret engedett a kor értékeiben, a kormánypolitikában, az államberendezkedésben, a klérusban kétkedőknek. Polgárosodó társadalma inkább volt a liberalizmus szószólója a megcsontosodott struktúrákkal, sokszor még a kiegyezéssel szemben is, mint megalkuvó. Hiába volt püspöki székhely Nagyvárad, az egyházi hierarchia ellenében ott állt egy divatos, vadromantikus, forradalmi nézet   a Partium évszázadok óta az "erjedés" melegágya, Dózsát és Bocskayt adó, lángoló vidék. A haladó szellemű környezetnek és önnön nyitottságának köszönhetően Ivány Ödön hamar megismerkedett a francia felvilágosodás, a francia forrradalom eszmekörével, valamint Victor Hugo munkáival, sőt Büchner vad materialista, még Darwint is megbotránkoztató elképzeléseivel is. Hatodikos gimnazistaként a Nevető embert olvasta, s mint kiderül, már akkor fölháborították a társadalmi igazságtalanságok. 21 évesen az ellenzéki Bihar című lap harcos, polgárosodást sürgető újságírója lesz, s szociális érzékenységről tanúskodó, sokszor gúnyos cikkei a nemesség, s egyben a Tisza Kálmán i, fennálló rendszer híveinek ellenérzését váltják ki. Ahogy írja: "a tollharc néha a gyöpön ér véget..." S valóban, egy ártatlannak látszó publicisztikája, melyet a bortermelők hordógondjairól vet papírra duellumba sodorja Lukács Gyulával, a Szabadság című nagyváradi kormánylap riporterével. Mindketten megsebesülnek, s mivel a párbaj 1875 ben bűncsekménynek nyilváníttatott, néhány hét államfogházra ítélik. Ekkor, 1880 ban kerül Vácra, ahol csak sajtó  és párbajvétségekért raboskodnak az emberek, s ezen vétségek felvállalása szinte gloriózus cselekedetnek számít akkoriban. A börtönben egy cellába kerül Frankel Leóval, a párizsi kommün volt miniszterével, a kibontakozó magyar munkásmozgalom egyik atyjával. Szabadultával szeretne Pesten elhelyezkedni a Függetlenség című lapnál (Herman Ottó és Gozsdu is itt dolgozik), végül azonban Aradra kerül, ahol az Arad és Vidékét országos hírű ellenzéki lappá fejleszti. Ugyanott Reviczky, a kormánypárti Aradi Hírlap szerkesztője, kettejük között mégis barátság alakul ki. 1883 ban jelenik meg első, álnéven írt regénye: A cárnő, mely ízig vérig romantikus alkotás, akárcsak novellái (a Rajzok és elbeszélések [1879]; Tarka lapok [1881]; Egy könyv [1883] című kötetekben), melyekben erős az Hugo i hatás, sőt a novella szüzsék is sokszor francia földben gyökereznek. A püspök atyafisága, (amelyben igyekszik szakítani a romantikával, és a realista társadalomrajz valamint társadalombírálat felé kanyarodik) először az Alföldben, a Szegedi Naplóban és a Szabadságban (szinte egyszerre) jelent meg folytatásokban. Könyvalakban 1889 ban Aradon látott napvilágot, Budapesten pedig csak halála után nyomtatták ki (1894). A regénnyel az Akadémia Péczely díjára is feleslegesen pályázik, Jókai Mór, Csiky Gergely és Mikszáth mellett, csak szerény dicséretben részesül. Túl újszerűnek, túl merésznek tartják munkáját. Nem csoda, hiszen Mikszáth Kálmán realista dzsentri rajzait, nem utolsó sorban a Noszty fiú esetét is megelőlegzi.

1884 től betegségek egymásutánja támad rá, ennek következménye az egy évvel későbbi tüdőbaj, amely az újságírás napi taposómalmától hátrább vonja. Arcóban gyógykezelteti magát. Legalább a regényírásnak szentelheti életét. 1893 ban Apró regények címmel még kiad egy rövid novelláskötetet, melynek hangulatát a halál várás rezignáltsága határozza meg. Végül egy megfázás ágyba dönti, s innen már nincs visszaút. "A mai magyar társadalom összetör minden erős egyéniséget..."   írja Ady Reviczky, Iványi, Justh Zsigmond halála fölött töprengve. Mikszáth még fölveszi a Magyar Regényírók sorozatába Iványi remekét, ami meg is jelenik 1905 ben, hogy utána írójával együtt a feledésbe merüljön.

A püspök atyafisága két része kitűnő, plasztikus és friss nyelvezettel megírt realista társadalmi tükör. A második rész azonban, ahol a hangsúly a főhős, Bacsó Kanut magánéleti, leki-szerelmi válságára terelődik, romantikusabb, igaz jól ábrázolja egy közéleti nagyság emberi háttere, és a vele szembeni társadalmi elvárások közti szakadékot. A regényben fölvillan a kor tablója Bizony Biritől, a lumpen családból jött hetérává lett lánytól [akkoriban dívott a romantikus frájla kultusz], Wollnernén, aki hisztérikus szerető-vadász, de Kanut kifog rajta, így gyógyszer álomba merül, vagy akár Jeruzsálem Nácin, a tőzsdespekulánson át, Zányi Feriig, a katonatisztséget polgári foglalkozásra váltó hű szeretőig.

A Bacsó család elszegényedett erdélyi, nemesi família, amiből ketten vitték sokra   Bacsó Gergely, püspök, valamint Kanut, a kormánypárti államtitkár, majd miniszter. A püspököt azonban a fő élősködő, Bacsó Fülöp, és a többi látszat fényűző rokon "megszabadítja" a püspökségi vagyontól. A főpap végül meghal, miután kiderül, hogy az általa eladásra kínált egyházi ékszereket és aranytárgyakat már valaki (B. Fülöp) hamisra cserélte, az eredetieket pedig már régen elkótyavetyélte. Kit lehetne most pumpolni? A felfelé ívelő pályájú Kanut az egyetlen áldozat, aki nem is tud ellenállni a zokogó női rokonok kérelmeinek. Kanut anyagi csődbe jut, amiből Fülöp húzza ki látszólag, miközben a mit sem sejtő minisztert egy körút építő panama (valós eseményekből merít itt Iványi) erkölcsi áldozatává teszi. S így terebélyesedik a magyar hiúság vására. Közben Kanut magánélete is viharos. Abba a leányba szerelmes (Veron), aki legnagyobb ellenlábasának Bacsó Péternek, a forradalmi nézeteket valló, művelt, szocialista szimpatizánsnak a lánya. Csakhogy  emiatt a szerelem miatt máris kerekedik egy új ellenlábasa, Kengyel Valér, aki egy bacsói félrelépés gyermeke, szegről végről tehát rokon, ellenzéki újságíró tanonc, s aki irigykedve tör Kanut ellenébe, már csak azért is, mert ő is szerelmes szellemi patrónusa, Bacsó Péter lányába. A teljes anyagi csődbe jutott Kanut végül Gridi Bias, a parvenü örmény kereskedő lányát (Hajnalt) jegyzi el. (Bacsó Péter annyira megveti Kanutot, hogy még a segítségét sem fogadja el, mikor egy házkutatás alkalmával fogdába csukják, s a miniszter személyesen siet érte   Veron kérésésre   a saját eljegyzését is odahagyva. Kanutnak a millió, a kereskedőnek a név kell, olyannyira, hogy ezt az illetlen faképnél hagyást is megérti az öreg kufár. Mégsem lesz a házasságból semmi, mert kitudódik, hogy Kanut kompromittálva van a körút építés ügyében. Már Valér is támadásba lendül egy Kanutot megsemmisítendő cikkel, mikor Fülöp színt vall, s kiderül, ő fogadta el a csúszópénzt a Erling bankháztól, amivel azok jogosulatlanul akartak előnyhöz jutni az építkezéseken. Kanut megmenekül, s végül Veront veszi feleségül, miután tisztázódnak kettejük között a félreértések, Fülöp pedig egy duellumban hal meg, ugyanis a párbajhős Zányi Gáborral kerül összetűzésbe, aki a kaszinóból "száműzni" óhajtja Kanutot, s egyben a Bacsó nevet is. (Fülöpnek ez fáj jobban!) Közben az élősködő rokonok is elhatárolódnak Kanuttól egy levélben, ez persze a vesztüket okozza, miután kiderül az igazság.

Iványi életéből több szereplő vagy jelenet szüremlik át a műbe.
Bacsó Péter harcos művelt szocialista lényében talán Frankel Leó testesül meg. Kanut ellenzéki jóbarátjában, Apostolban, ráismerhetünk Reviczkyre. A párbaj jelenet sem élményháttér nélküli, akárcsak Kanutnak, Veronnak és Kanut húgának, a beteg Esztikének arcói útjai sem. 

 

Egy balsorsú kultúrharcos

Ha iránytűvel kellene tájékozódni az irodalomban, három szerzőt említhetnénk, aki származásának lokális értékeit elemi erővel emelte át művészetébe. Mikszáth eltagadhatatlanul a jó palócok és tót atyafiak „északi” krónikása, Tömörkény a Dél-Alföld mesélője, míg Papp Dániel, akit hármójuk közül legkevésbé ismerhet a tisztelt olvasó, Bácska és Bánát hírmondója. Papp Dániel Ómoravicán, egy nemesi címmel bíró családban látta meg a napvilágot 1865 ben. Félig magyar, félig szerb származék, s ez a „felesség” szinte egész életére rányomta ilyen olyan módon a bélyegét. Családi hagyatékként egy szomorú bűntényt cipel magával, hiszen apját, aki ómoravicai esküdt, egy betyárüldözés közben lelövik. Az érettségi után katonaönkéntes, majd rövid ideig teológus növendék lesz egy unitus (görög katolikus) klastromban. E két, szöges ellentétben álló világ egyikét sem bírja sokáig, így önkeresésének újabb állomásaként Pestre megy, ahol elvégzi a jogot. Az egyetem után egy literátus hajlamokkal megáldott közjegyző, nevezett Jeszenszky Damó irodájában dolgozik, miközben filozófiai stúdiumokat folytat, és pszichopatológiai értekezéseket ír a rendőrségi közlönybe. Ám egyre inkább nő benne a késztetés, hogy megpróbálja magát az irodalomban és a zsurnalisztikában. Szerencséjére ekkor erősödik meg egy új műfaj az újságírásban, ami nem más, mint a tárca; novella és cikk kellemes átmenete. A Pesti Naplóban pedig névtelen, s igen jól sikerült tárcák kezdenek megjelenni. Mindig egy bizonyos hordár hozza őket, akit végül   visszaútján   követnek a kíváncsi szerkesztők, s rátalálnak egy íróasztalra, aminek a túloldalán maga Papp Dániel ül és ír. Állással kínálják, mégis saját laptervét valósítja meg szabadelvű újságírótársakkal, 1896 ban ugyanis létrehozza a Budapeti Naplót. Lapjának hasábjain a nemzeti függetlenség eszméje mellett, és a kulturális elmaradottság ellen küzd (Kultúrharc Tiszaszálláson), miközben jól látja, hogy egyik eszme sem valósítható meg a honi politikai és szociális retaldáltság miatt. Sokszor kikel a politizáló egyház ellen, ugyanakkor a kibontakozó szocialista eszméket sem kedveli, annál sokkalta nacionalistább. Összetett jelleme talán nem alaptalnul ragadtatja az idegbajtól való félelemre. Novellái 1895 től folyamatosan jelennek meg a Pesti Napló, a Budapesti Napló, az Országos Hírlap, az Új Idők valamint a Hét hasábjain. Az Országos Hírlap hiába irodalmi fellegvár, hiszen Mikszáth mellett, Gárdonyi, Tömörkény neve fémjelzi, „túl okos” az átlag olvasónak. Sajnos az érdektelenség megbuktatja. Ez egy újabb illúzió vesztésbe tántorítja Papp Dánielt, aki, mi több, kiábrándul a vak nacionalizmussal szemben egyedül üdvözítőnek tartott liberalizmus eszméből is. 1895 ben megnősül, két fia születik később, de üröm az örömben, ugyanezen esztendőben betegség (tüdővész) kezdi sorvasztani az amúgy is hipochonder (idegbajtól és tériszonytól szenvedő), egyébként azidáig makkegészséges, jónövésű férfiút. Észak Itáliába utazik a gyógyulás reményében (Csempészbecsület, Tilos a betegség című novellák). A XX. századot azonban már nem élheti meg. Alig tíz évnyi alkotói periódust tudva maga mögött, 1900 ban az agyhártyagyulladás és a tüdővész együttes erővel veszejti el. Harmincöt éves ekkor. Pedig ez az év előszobája lehetne a Nyugatos sikereknek, hiszen megtalálható a neve az Új Magyar Szemle oldalain - Ignótus, Molnár Ferenc, Osváth Ernő és Ambrus szignója mellett. Mindahányan elismerőleg nyilatkoznak Papp Dánielről, mégis a Nyugat fennállásának negyven esztendeje alatt egyetlen egyszer sem említi meg senki szerencsétlen sorsú írónkat. Pedig méltán tekinthetnénk a nyugatos irodalom előfutárának. Mikszáth anekdotizmusát, Petelei kisvárosi történeteit ötvözve kimagasló intellektuális prózát teremt, mely stílust még spékeli az orosz realisták és a zolai naturalizmus csipetnyi jelenléte. Egyedül a vajdasági tollforgatók, főképp Féja Géza foglalkozik vele, kevés visszhanggal. Papp Dániel három kötetet hagy hátra a tömérdek cikk mellett (A rátótiak [1898]; Utolsó szerelem és egyéb elbeszélések [1899]; Tündérlak Magyarhonban [1899]).

A rátótiak, talán fő művének nevezhető alkotása, egy kisváros, Duna Rátót kisregénye. A nagyravágyó, provinciális miliőben hagymázas gondolat fogan, melynek fő szószólója Purcz Endre, a szerény tehetségű polgármester. A kisváros nagyzolásai a város  író általi bemutatásakor domborodnak ki. Betekinthetünk a Városházára, megismerkedhetünk a vegyes rác magyar lakossággal és a keveredő nyelvvel, a helyi borral, meg a vízzel, ami itt ivóvizet jelent, lévén a Duna se közel, se távol nem hömpölyög, „láthatjuk”  a gimnáziumot, a Mária Terézia kaszárnyát, a promenádot, aminek elég fellengzős elnevezése a Sétatér, a fogházat, amihez nevetséges anekdota is tartzik, a vasútat, ami valójában csak egy vicinális, s a kastélyt, ami a lecsúszott Rátóty grófok udvarháza.

Majd következnek a hely neves személyiségei. lőször a polgármester, aki 42 éves, és épp egy illetőségi bizonyítvány helyes kitöltése miatt ráncolja a homlokát. Az okmány a grófnénak kellene, d e arangkórság betartása miatt fogalmazási gondok kerekednek, hisz hogyan vághatná ki magát e zsákutcából: „...illetőségi bizonyítványt szolgáltasson ki, neje, gróf Rátóty Miklósné született doktor Schaller Róza...” nevére. Mert ugye doktorként születni? Brád Mihály a helytelen latinságú tiszti ügyész lenéző mosolyával sem tud segíteni Prucznak, aki egyéként a befejezetlenség csillagzata alatt született. Már eleve a Purczivocsok csak betelepültnek számítanak e tájon. Mi több, a családnak két ága is volt Az egyik Bécsben szerzett nemességet, s ebbéli büszkeségéből lenzézte a másik vonalon sarjadt rokonságot. A vér megtagadása névrövidítéshez vezetett, s Purcként kedték magukat tiszteltetni. Ráadásul a tudományos pályafutása is kettétört, mert nem tette le a jogi záróvizsgát, mi több, már az érettségibiztos mentő kérdésére se tudta a választ, mármint   kinek is volt szűk Macedonia. S mindennek fejében még nőtlen is az árva lélek. Egyetlen együgyű barája van, Gábor százados, akinek mindenhez van hozzáfűzni valója, ami nem más: „ő is hallott ilyet, midőn Begova Planinán önálló parancsnok volt”.

Purcz épp a kocsmába siet, ahol a város elméncei majd megoldják az értelemzavaró stiláris problémát. A város tótumfaktumai pedig nem mások, mint Kepe György, tanár, Baray, az egyetemes orvostudor, valamint Rovat Gyula a Rátót és Vidéke felelső szerkesztője. Ők, így hárman, az „Irodalmiak”. De a tudorok sem képesek megoldani a „született doktor” problémáját. Erre másnap sürgető levél érkezik a grófnétól egy vizitkártya formájában; amin, nini, ott díszlik a megoldás: Gróf Rátóty Miklósné doktor Schaller Róza. Purcz azonmód nekilát megírni az illetőségi bizonyítványt.

Közben megismerkedhetünk a Purczovics ág egyetlen élő képviselőjével Purczovics Helén öregedő kisasszonnyal, aki Purcz reménytelen szerelme. Ám megjelenik Szarka János, helyi kalandor is, aki akkor tűnt el, mikor apjának negyven hízóját eladta, és árukat elmulatta Pesten. Purcz gyűlöli Szarkát, mert  vetélytársat lát benne. Mégis parolázik vele, s Szarka, mint ottomán császári vámfelügyelő mutatkozik be. A kocsmában Szarka kiböki, hogy most hosszabb ideig marad Duna Rátóton, ami Purczot teljesen lelombozza. Helén azonban ”szilárd” jellem, sem Purcnak, sem Szarkának nem adja oda magát.

A kocsmában aztán végre felmerül a nagyszabású terv. (Purcz ugyanis rendjelekről álmodik, hogy az urak ugráljanak neki, s úgy véli, ha ezt megvalósítja, az elsimerés sem várathat magára. S talán, de nem utolsósorban Helénnek is imponálhat ezzel.) Szoborral kell tehát adózni a rátóti béke emléke előtt, mely fegyvernyugvást Buda felszabadulása után, 1686 ban Rajmund főherceg csikart ki egy kisebb török sereggel szemben. Ezt pedig annak köszönhette, hogy Duna Rátót stratégiai jelentőségű, lévén, dombon épült. A helyi érdekű eseményt, majálissal egybekötve, minden évben május 21 én megünneplik, csakhát a história nagy hömpölygésében már csak a rátótiak tudnak e jeles tettről. Mégis lovas szobrot kellene emelni Rajmund tiszteletére. Kapóra is jönne A szeptemberi császári hadgyakorlat, amit Lothár főherceg vezet, s melynek szállásadója a város. Purcz azt hiszi, Lothárban majd támogatóra és pénzadományozóra lel.

Szobor mozgalom kerekedik. Népgyűlést fontolgatnak. De újabb fogas kérdés tornyosul Purcz előtt, kitől kérjen erre engedélyt, hiszen ő a város főkapitánya is. Így aztán áthidalva a hivatalosság szakadékát ír egy levelet önmagának, amit egy nagyobb asztalnál, mint rendőrkapitány engedélyez. Ebből adódnak a bonyodalmak. A kezdeti összefogás az irigykedés, a kicsinyes érdekek mentén szétforgácsolódik, mi több, egy mulatságos, már már vígjátékba illő szüreti jelenetben minden álom szerte foszlik, mikoris Purcz Endrét, az idea atyját, a vendéglátó kocsmáros saját lányával találja. Természetesen a szituáció félreértésen alapul, ami később tisztázódik is, de időlegesen Purcz „vesztét” okozza. A polgármester Pestre menekül a botrány miatt megsértődött kedvese, Purczovics Helén után, aki egyben távoli rokona. Végülis csak állítanak egy szobrocskát: „fél életnagyságút a városi közgyűlési terembe”, de ezt Purcz már csak barátja, Gábor százados leveléből tudja meg. A regényt pedig így zárja a szerző: „Nem tehetünk róla, hogy beléestünk a modern elbeszélő irodalom hibájába, és történetünket szintén egy borzasztó problémával fejezzük be. Borzasztó problémánk az, hogy Purcz Endre vajon visszament e Rátótra polgármesternek vagy sem?” 

 

Csak sírnak a felhők...

Petelei István. A főiskolán ő volt az egyetlen megemlített magyar szerző, akiről nem hallottam a gimnáziumban. Róla is csak érintőlegesen beszéltek, de legalább beszéltek. Utána Gárdonyi jött az előadások sorában. A főiskolai taposómalomban arra kellett az idő, hogy immár harmadszor (általános és gimnázium után) tanuljuk meg Mikszáthot, Gárdonyit, Kosztolányit és a többi nagyokat. S a "ködlovagok" megint némán, lehajtott fővel tűrték sorsukat   a kimaradást. Kimaradást a tankönyvből, a főiskolai jegyzetből. Igaz, benne lakoznak ők a "Spenótban" (a Magyar Irodalom Történetének közkeletűbb neve), de csak az ínyenceknek üzennek. Nem mintha őket nem szeretném, de nagy pazarlás ez egy olyan bő és szép irodalmi folyammal büszkélkedő országban, mint a mienk. Mert miből is élne ez a folyam, ha nem a sebes, vágtázó, gyors éltű "mellékfolyókból", amelyek óriássá teszik. Egyébként poshadt állóvíz maradna...

Talán Petelei (1852-1910) is megérzett az állóvíz, a sekélyesség reménytelenségből valamit. Fiatalkorának vallásos ábrándjáról, márminthogy pap lesz, hamar lemondott, mikor Marosvásárhely kissé provinciális közegéből (akkor, 1871 ben még nem tudta, hogy az!) Pestre utazott. Persze kitűntek a Peteleiek otthon már az ő elutazása előtt is. Hiszen a 13 gyerekes örmény székely, katolikus, kereskedő família a művészet nagy híve volt. A számos családtag kiadott egy otthoni kamarazenekart, ami koronként föl is lépett önmaguk és a baráti kör szórakoztatására.

Pesten aztán, akár Gozsdunál, jöttek az életváltoztató szellemi élmények. Darwin rá is hat. Schopenhauer szintén. A vallás reményhozó áhítata elmarad, helyette megjelenik a pesszimista, önmarcangoló tépelődés. Talán ezek az új gondolkodási áramlatok sodorják tovább a műegyetemi álmoktól a történelem stúdiumai felé, ahol Rómer Flóris igazgatja lépteit.

Végül azonban megtér Marosvásárhelyre, s miután nem sikerül tanári állásban elhelyezkednie   históriai tanulmányokat ír, s papírra veti első novellaszerű írásait, melyeknek hősei annyira életből merítettek, annyira tipikusak, hogy a város apraja nagyja magára ismer, a kordivattól elütő, nem romantikus, hanem tárcaszerű, csipkelődő "beszélyek" olvastán. Kénytelen hát Kolozsvárra költözni.

Az Erdélyben egyre divatosabb folklorisztika, no meg önnön kíváncsisága arra készteti, hogy bejárja szülőföldjét keresztül kasul (Mezőségi út, 1884). Az ekkor rárakódott élményanyagot dolgozza majd föl balladisztikus novelláiban. A tragikumot gyakran szatírával oldja, hisz hősei vagy annyira elesettek, hogy helyzetük szinte már már nevetséges avagy groteszk, vagy szatírával mélyíti a konfliktust, mikor a csöppnyi, fals derű után a drámai események szakadékába zuhanunk.

Petelei ezzel a keserű hangvétellel már jelen van a magyar irodalom véráramában. A 80 as évek meghozza számára a sikert. Pesti lapokban publikál (Pester Lloyd, Ország Világ); Gyulai Pál a kor irodalom meghatározó egyénisége is dicséri, bár neki soknak tűnik Petelei borúlátása. (S ebben sok igazság van, hiszen Peteleinél soha nem az eső esik, hanem legalábbis sírnak a felhők. Ez a kép előszobája a sűrűn sorjázó negatív érzéseknek, gondolatoknak, történéseknek.)

A Kolozsvár című lap újságírója és szerkesztőjeként politizálni kénytelen (szabadelvű a nacionalisták ellenében), de meghasonlik, ebben az írónak kevésbé való közegben.

Mire zaklatott élete kissé révbe érne, hiszen megnősül, fenyegető árny kezdi követni, az idegbaj. Az elborulás első rohamát még kivédi, sőt, a 90 es években adja ki három novelláskötetét (Jetti; Felhők; Vidéki emberek). Még depressziója delelője előtt 1905 ben a Tolvaj című ciklus is napvilágot lát, de rá öt évvel, a kolozsvári idegklinikán meghal. Gondos özvegyének, Korbuly Irmának köszönhető, hogy hátrahagyott elbeszélései post humus 1912 ben megjelennek.

Novelláiban sokszor kínosan pontos kórrajzot fest szereplőiről: a lélekzavarodástól, egészen a megőrülésig, gyakran a végső tettig, az öngyilkosságig követve a sorsokat. Lehet, önmaga állapota is segítségére volt ebben a precíz láttatásban, de megérinti az európai pszichologizáló látásmód, amit majd Ambrus, később Csáth, még később Kosztolányi tesz igazán magáévá a századforduló közeli magyar irodalomban.

Hosszabb lélegzetű írása kevés akad Peteleinek, ezek közül is legjelentősebbek talán az Árva Lotti, A Fülemile és a Lobbanás az alkonyatban, valamint a Szőcs Klári története. Mondanom sem kell, az előbbi hármat átlengi az a zsigeri fájdalom, amely szinte már elviselhetetlen atmoszférát szül. A Szőcs Klári története pedig tragikumot sejtet, aztán lássunk csodát, mégis felsejlik a fény a barlang (a reménytelen szerelem) végén. Az Árva Lottiban a nagyra törő szülők abban hisznek, hogy a cigányasszony jóslata valóra válik, s jelentéktelen, de szalagokkal, "máslikkal" díszített leányukért "négylovas batáron" érkezik majd a kérő. De hiába a babonás hit, kevés ez a valóság ordas leheletével szemben. Lotti mellől sorban elhalnak a szülők. Egyetlen kérője, Dezső Balázs is elhagyja, midőn még apja póriasan kérdőre vonja azt. Lotti vénlány lesz, egy boltban temetkezik el, ahol a vevők közül a gyerekeket gyűlöli a legjobban. S csak vár és vár, mert a jóslatot mélyen belesulykolták. Egyszer aztán régi kérője, aki ím, megözvegyült, kocsmai fogadásból megkéri a kezét. Lotti ájulása csak "múló" rosszullét, hiszen örömében alél, mert tragikus elvakultságában nem látja, hogy a bolondját járatják vele. A Fülemile fiatalasszonyhőse egy módos pék polgár rabja, akárcsak a házi úr ritka énekes madárkái, "akiket" szinte jobban szeret Ferencz Ferenc, mint hites feleségét, Ágnest. Most is madarat megy fogni. Ágnes a kóbor eszű cseléddel marad otthon. Egy szökevény kanári azonban elhozza neki a boldogságot és a vele rokon fájdalmat, amit eddig nem ismert, mikor is a madárkát Páli Gyula az ablakpárkányról visszahessenti a lakásba, s egyben önmagát is bependeríti az utcáról. Ágnes és Páli Gyula rövid érzelmi viharában minden magasságot és kétséget mélységet megél a lány, miközben groteszk módon, a szintén Ágnesbe szerelmes Mátyás szolgáló ellenpontozza hűségével a Páli féle csapodárságot. A végkifejletben minden kiderül, Ferencz Ferenc megbocsátó, még kedvenc madarát, mely az affért okozta, is szélnek ereszti, Páli hanyagul kihátrál, Ágnes belenyugszik sorsába, amely továbbra is a rabság... A Lobbanás az alkonyatban gyanúsan vidáman indul: "Szép volt a reggel. A piacon eleven élet pezsgett...", hogy aztán így fejeződjék be: "Aztán bedőlt az ezüstös, mély, puha ágyba. A kalapját lassan vitte odább a csendes Maros." Közben nem történt semmi különös, csak egy öregedő úrfi, nevezett Drugán Mihály még utoljára megkóstolta, milyen is a szerelem, lobbant, majd kihunyt. Mert ugyan megküzdött a kiválasztottját környékező siheder tisztecskével, de a sors erősebbnek bizonyult nála, életében először habozott, s mire odalépett volna az elszegényedett nemes kisasszonyhoz, hogy komoly szándékairól biztosítsa, az lépett egy nagyobbat, szomorúbbat az öreg és még vagyonosabb gróf felé...

Teremi Klári, szőcs-leány és Kiss Pista, jegyző története a karácsonyi, éjféli misekor kezdődik, mikor többször is egymásra pillantanak. A fiú kalandot akar, hisz amúgy derogál neki az iparos família, Klári viszont szerelmes gyermekkori pajtásába, Istvánba.  Mindketten vívódnak, emésztődnek, már már azt hihetnők, közelg a tragédia. A Szőcs Klári története azonban furcsa kanyart vesz, s a leány állhatatossága, mi több, naiv erőszakossága miatt, végül egymásra lelnek, úgy, hogy szinte a halottas ágy sorvadásából lép vissza Klári (a halál fuvalma innen sem hiányzik!) az életbe. Ehhez azonban kell az a lelki fejlődés, melyen István átesik, midőn legyőzi önmaga és a kisváros előítéleteit...

E szép végkifejlett ellenére mennyi, mennyi önpusztítás kísért Petelei novelláiban. Mintha csak ez az egy válasz maradna az élet nehézségeire. Ám, ha végigolvassuk az ilyen kétségbeejtő zárlattal szomorkodó írásokat, rá kell jönnünk, hogy ez a tragikus vétség, tényleg az egyetlen megoldás. Mert ha nem is a külvilág mozzanataiból, de a belső lélek mozgásokból ez következik. Ezer ok, egy válasszal. Általános emberi hajlam ez, vagy Petelei megbomlott elméje sugallta megoldás? Talán mindkettő...

A kakukkos óra férfi hőse, Laji, aki soha nem volt szomorú, mert még nem érintette meg a szerelem, egy kivagyi, alulról jövő asszonyt vesz a házhoz. Rebinek nem tetszik semmi, amit a férje nyújt (lakás, dívány), kiváltképp a meglepetés kakukkos óra... "De hol vegyek én neki lábas ingaórát? Ekkor kedvetlen lett, hogy említettem a szegénységemet, és így szólott: Hát akkor, miért házasodik? Cselédet akar venni?" S mi történik a lakodalom előtti éjjelen? "Reggelre főbe lőtte magát. Ah! milyen sárga volt, mint a föld... A kakukkos óra ketyegett feje fölött a kis fészekben..."

A Boros Samu házában a "negatív" hős életcélja, hogy egyszer emeletes háza legyen, s onnan köphessen a járókelőkre. Bele is vág terve megvalósításába, mert azzal dicsekszik, hogy elegendő ehhez a vagyona. Nyilvánvaló a bukás, még számára is, hisz nehezen kezd az építtetésbe, de ha már ígérte, mert a látszat, ugye... Végül nem bírva a hitelező szomszéd gúnyolódásait:        "... amint teljesen besötétedett, Samu egy jó erős posztószeletet választott ki a rongyoszsákból ... és támolyogva a kapuhoz járult, s reszkető karral felhajította a keresztgerendára..."

A Balog Eszti elment című balladisztikus novella leánya a városba megy, hogy varrásból segíthesse megszorult családját. Küldi is az ajándékokat, amit a rossz nyelvek nem a tisztes munka gyümölcseként említenek. Mikor aztán a falu szegényeinek is csomagja jön, elnémulnak, akik tisztességtelenséggel vádolják a messzibe szakadt lányt. Aztán érkezik még egy pakk, benne Balog Eszti ruhái... Vajon mégis igazuk volt a rágalmazóknak? Nem bírta el Eszti lelke a foltot? (Gyufaoldás talán, mint Bródynál?)

A tegnap a ma ellen öreg földbirtokosának, Harkó Péternek kettészeli ősi földjét a vasút. Börtönbe is zárják egy ez okból fakadó inzultus miatt. Mikor szabadul szabotálná a vasutat, ám mivel sógora nem hajlandó a vasszörnyet kisiklasztani, puszta ököllel, tébolyodottan nekirohan a mozdonynak...
Persze még véletlenül se higgyük, hogy csak a szuicidak krónikása Petelei!

Az óra című novellában a városból megtért, kifinomult Kiss Dénes professzor, egykötetes költő, és a falusi, durvább, de őszintébb Kese Károly, tiszttartó küzd, és a rátermettség nyeri el jutalmát, Rózsika kezét. Az élet viadala, diadala ez! Kissnek minden pórias, neki az idő greenwichi, Kesének madarasi. Kiss nem meri elzavarni a gyermeket szorongató ártányt, Kese könnyűszerrel megteszi. Kiss az eső ellen keszkenőt tesz a fejére, Kese ölbe kapja a vérző, sáros gyereket... A csíkos szőttesben a városi utcalány, Cifra Kati, még kuncsaftjairól is lemondva, megmenti egy faluról felszökött, az esti utcán tanácstalanul ácsorgó, s már már "lakásra hívott" nincstelen lány becsületét, legalábbis ideig óráig, mert eszébe jut saját zuhanásának kezdete...  A tolvaj szerencsétlen családfője a bíróságon vallja el, miképp vette rá magát, asszonyi sugallatra is!, hogy megpróbálja ellopni a szemét lehunyó bubát a kislányának, ki mióta meglátta a gazdagok karácsonyi ablakában leselkedve azt, csak sorvadt és sorvadt. A lopás nem sikerült, s míg Madár Márton, favágó a börtönben ül, meghalnak gyermekei...

És sorolhatnánk a szebbnél szebb, de annál szomorúbb történeteket a rátartiság, a szegénység, a meghunyászkodás, a könnyű kaland, a lenézés betegeiről, de helyünk véges, olvasva beszéljen a többi novella (A gyámoltalan, a Két levél, Az ördög, az Igazmondás, A székek, A Csulakok, és sorolhatnám) önmagáról... 

 

Aki mélyen volt, s mélyre látott

Thury (Köpe) Zoltánnak nem kezdődött jól az élete. S a nehéz kezdet még nehezebb folytatást hozott, mit betetőzött... Mi más, mint a tüdőbaj! 1870 ben látta meg a napot Kolozsvárott, s ki gondolta volna még akkor, hogy rövid, harminchat esztendő múltán le is szentül az a nap. Szinte keretbe foglaltatott az élete. Kisnemesi családba vetette a születés sors. Katonatiszt apja öt gyermeknek adott életet, de akár majdan Thury, ő sem bírta anyagilag a gyerekek felnevelését, mi több, szintén hamar eltávozott az élők sorából. A 48 ban Bemnél szolgáló apa, nyolc esztendőnyi emigráció után a Monarchia hadseregének huszártisztje lett, de a katonai parádék és marsok mögött ott lappangott a szükség, a családi nyomor.

A Köpe famíliából hagyományosan papok és ügyvédek sarjadtak, ehhez képest az ifjú Köpe Zoltán letér a kitaposott ösvényről, s előbb a kolozsvári református kollégiumot járja, majd a Tanítóképzőbe jelentkezik, hisz hivatásnak érezte a nép pallérozását. Igen ám, de a III. évfolyam vizsgáján, mint az iskola legjobb szavalója, verset mond. Nem akármilyet, nem akárki előtt. Az évtizedek óta tiltott listán lévő Akasszátok fel a királyokat (Petőfi) szavalja Ferenc József császár képe előtt, a királyi biztos jelenlétében. A hatás nem marad el. Kicsapják, s egyben kizárják a Monarchia összes középiskolájából. Vándorszínésznek áll. Egy háromtagú színésztruppal járja be Erdélyt gyalog és ekhós szekéren, amin Monte Christo történetét olvasgatja. A fiatalember nagy rajongója Wagnernek, magát egyenesen a "bolygó magyarnak" titulálja. Ekkor választja a Thury művésznevet, s ekkor körmöli papírra első novelláit. Végül Pestig is eljutnak, de itt a nyomor végleg szétveti a kis csapatot. Dédelgetett terve sem sikerül, márminthogy jelentkezik a Színiakadémiára. Végül anyja kutatja föl, s viszi haza fiát, akit ágyrajáróként, az életből is mélységesen kiábrándulva talál meg Pest egyik szegény zugában.

Egy kis fény gyúl életében, mikor Petelei felfedezi kibontakozó tehetségét, s odaveszi a Kolozsvár című napilaphoz. Petelei hatására lesz fogékony szemlélője és papírra vetője a komor életmozzanatoknak. Az általa egyre többet forgatott Bródytól pedig a naturalista szókimondást tanulja. Szerencsére egyikőjüknek sem lesz epigonja. Az élet azonban továbbsodorja Kolozsvárról. Szegeden, Budapesten és Pécsett is újságíróskodik egy rövid ideig, mígnem az önmarcangolás messzebb űzi. Kezdi belátni ugyanis, hogy diploma és nyelvtudás nélkül hátrányban marad pályatársaival szemben. Egy nagy elhatározással Münchenbe indul. Meg is érkezik négy forinttal a zsebében. Huszonhárom évesen a festészet akkori fellegvárában, s a politikai emigránsok gyűjtőhelyén találja magát. A szerény megélhetés végett tudósításokat küldözget haza. Csatlakozik Hollósy Simonhoz és festői köréhez, akik a kor akadémizmusa ellen lázadtak, s a piktográfiai naturalizmust hirdették. A bajor fővárosban ismeri meg Zola, Maupassant, Dosztojevszkij és Ibsen művészetét, s válik realistává (a naturalizmust is ezzel a cimkével illették akkoriban). Mikor huszonöt évesen hazatér, már érett írói nyelvezettel és világlátással, világláttatással van felvértezve. Kritikusan viszonyul a társadalomhoz. Változtatásokat akar. Hogy milyen irányt képzel el, az kérdéses, mert ebben az időben szimpatizál a szocialistákkal és az anarchistákkal is, bár semerre sem kötelezi el magát. Rövid, tárcaszerű írásainak középpontjában a munkások, lumpenek, nyomorúságos körülmények között alkotó tengődő művészek, kispolgári családok állnak.

De rá sem várt különb élet. Talán megsejtette, s úgy gondolta, ha kiírja magából, megmenekül a testi leki enyészet karmaiból. Nem így lett. Bár még Münchenből hazafelé csalárd cinikus gondolat támadta meg   érdekházasságot köt. Ám ehelyett szerelembe esett, és elvette feleségül egy elszegényedett polgárcsalád lányát.  Rövidesen négy gyermek apja lett. Kezdetben még elég jól fizették, termékeny is volt, szinte ontotta a kávéházfüstben fogant írásokat a Pesti Naplónak, a Budapesti Naplónak, de betegségei megrendítették. Először a látása kezdett vészesen gyöngülni, szemidegsorvadás állapíttatott meg a diagnózisban, majd a tüdővész marcangolta. Komorodó novella hangulatai a testi hanyatlás tükrei. (Csehov hatására, akit szintén tüdőbaj taszított a másvilágra, pedig egyre erősödik lélekábrázoló készsége.) Odahagyjai éltető közegét, a kávéházakat, s otthon próbál alkotni, otthon, ahol négy gyerek zsivaja tölti be a lakást. De őt ez sem zavarta! Egy családi anekdota szerint minden délután fölajánlotta a rontott kéziratoldalakkal teli papírkosarat gyerekeinek, ha azok nem zavarják írás közben. (Ők pedig a kosarat tologatva tanultak meg járni.) Az anyagi kilátástalanság betetőzéseképp a végrehajtót is gyakori vendégként tisztelhették, aki még "jó tanácsokkal" is szolgált arra nézvést, milyen novellákat írjon Thury. Olyanokat, amiket a felesége kedvel. Végül költözés költözést követett. Mindezek ellenére az elhatalmasodó tuberkulózist is kúrálni kellett. A kevés pénzt az arcoi, abbáziai és meráni utak apasztották tovább. De a nyughatatlan író minduntalan hazaszökdösött a doktorok "zsarnoksága" elől.
1900 ban   még utoljára   felvillanyozta két terv. Az egyik, hogy megszerzi a kolozsvári színház bérleti jogát, egzisztenciát teremt, s a megszaporodott operett előadásokat sutba vágva klasszikusokat visz színpadra. Az ötlet elvetélt. Abbahagyott tanári tanulmányait is be akarta fejezni, de ez is teória maradt. Végül élete fejeztetett be, mert mielőtt végleg megvakult volna 1906 ban elvitte a "lázas köhögés"...

A katonacsaládok nyomorát egy botrányosan igaz színműben, a Katonákban mutatta be. A darab nyomban kivívta Ady lelkesedését. A naturalista mű végül 1898 ban került bemutatásra a Vígszínházban, miután a Nemzeti visszautasítja. A Katonákat felháborodás és lelkesedés kísérte. Vidéken a befolyásos tiszturak tiltakozására több helyen le kellett venni a műsorról. Többi színműve közel sem ilyen színvonalú és hatású, novellái meg messze túlszárnyalják drámai próbálkozásait. Az ő drámai színpada a próza. A nyugatos prózaírók legjelentősebb elődjüket látták a korán távozott tehetségben.

A színész című írásában a csepűrágó gondolattal megvert fiút apja szlíden próbálja eltéríteni elhatározásától. Legfőbb érve, hogy a színész mindig mások helyett beszél, mások ötleteit deklamálja, miért nem lesz inkább orvos vagy prókátor, aki a saját feje szerint gondolkodhatik. A szegényemberek pártjában  a villamos-kalauz földije, az utas, aki bádogos és  szocialista gyűlésekre jár, igyekszik meggyőzni egy villamosutazásnyi idő alatt a kalauzt az eszméről. Az apropó az, hogy a kalauz elszámolta magát, hibádzik a pénz, s neki kell kifizetni a különbözetet. A "kis ember", a bádogos a felszálló rendőrt is sarokba szorítja kisemberi forradalmi érveivel, de az elcsendesíti kínjában: "Ne beszéljen összevissza annyi szamárságot!" Az asszonyban Ignác, a fazekas megőrül, miután a kipárolgásos, nyirkos lakásban meghal a felesége, Terke. Tébolyában sárból akarta újra gyúrni, s még énekelt is, mikor az asszony újra összeállt... A gondviselés hivatalnokai az orvossal karöltve sorra járják a nyolc nap múlva szanálásra ítélt nyomornegyedet. Besározódnak az udvaron. S nem bírják felfogni, miért ragaszkodnak a nincstelen lakók az egészségtelen, halált hozó szoba lukakhoz. Ragaszkodnak, mert nincs más. Havár Simon, a suszter, akinek asszonya halni készül, szépen elő is sorjázza a problémákat, mikor az egyik tekintetes úr ráismer, párszor már volt dolga vele a "gyülekezések" miatt. Az emberhalál parasztjai téli tüzelőt gyűjtenek az uraság erdejében, ahogy tették azt generációk óta. De az úr örököse, az ifjú báró odafigyel a gazdálkodásra, nem úgy, mint Pesten nagyzoló apja. Mikor a parasztok nem hajlandók lemondani jussukról, katonákat vezényelnek az erdő szélére. A drámaian fokozott feszültséget a sortűz nem oldja föl... A gabalyi kis káplárban a bányához vezénylik a katonákat. A bányamunkások ugyanis lázonganak a sok baleset, a kevés bér, a hosszú munkaidő miatt. Az őrmester egy hatalmi tébolyban szenvedő fenevad, aki addig alázza a parasztot, mígnem az egyik megszorongatja a nyakát. Akkor  végleg elszabadul gonosz énje, s még tizedesét is, Sós Ferkét, aki szintén szegény családból való, kutyául megveri. Ferke egyre többet van a parsztok és bányászok között a kocsmában, ahol megerősödik benne a gondolat, végez őrmesterével. Naiv lázadása végül a dühöngő őrültet és önmagát is a revolvergolyóval bünteti. A Veszedelmes ember című írás hősének, Csapónak nagy bűne van. Míg a csapat pihenőt tart, ő olvas, föl is háborodnak a tiszt urak; mit képzel ez az ember, hogy egy kimondhatatlan nevű szerző (Shakespeare) könyvét forgatja az asztagnak dűlve. Még ha a Biblia volna... Az óriásasszony mesélő kedvű kislánya egy hatalmas asszonyról beszél az őt tátott szájjal hallgató kicsiknek, miközben bezötyög az állomásra a vicinális. Az óriásasszony házakat lép át, akkorát köp, mint a városligeti tó, a cipője akkora, mint a Kossuth Lajos utca, s mindent elnyel, felfal... Az állomáson ott téblából egy semmit fürkésző, vasutas sipkájú alak. Munkanélküli. Titkon hallgatja a leányka beszédjét. S mikor egy fiúcska megkérdi, mi a neve az óriásasszonynak, a férfi megszólal: Nyomorúság... A Hogy a gyermekeknek egy kis mulatságuk legyen című novellában a papa szappanbuborékokat kezd fújni, a szivárványos gömbökbe pedig füstöt, hogy azzal szórakoztassa gyerekeit. De a kicsik maguk is fújni szeretnének. Azt már tilos! Csak nézhetik, kipukkaszthatják. De fújni? Az az apa privilégiuma. A játék az ő játéka. Az önzése a játék. Amivel sírásra kényszeríti az övéit. Végül az asszonyra dühös: "Minek lovalsz bele engem ilyesmibe? Hát látod, az ember mindent megtesz értük, aztán ez a köszönet." Az Akinek házmestere van vice  hősét, Galek urat leteremtette a "bérkaszárnya" tulajdonosa, mert rendetlen a ház. A házmester maga is birtokol egy kisebb épületet, ahol kitölti bosszúját, az ottani, még szerencsétlenebb sorsú házmesternőn, aki keservét egy cselédnek mondja el, s azon sopánkodik, ha a fia nem korhelykedne, nekik is lehetne egy házuk, s akkor annak a házmesterén elverhetné a port... A Rosen testvérek malma felvirágoztatja a környéket, amit a bárói semmittevés nyomorba taszít. Végül az egyik Rosen, a zsidó molnár, fölajánlja az egyre kilátástalanabb anyagi helyzetbe kerülő báró fiának, legyen vállalkozó, segítse üzletei (marha  és gabonakereskedelem) bonyolítását, s így visszanyerheti a parasztok kalapemelintését, elismerését. Az ifjú rááll. Megy is, tetszik is neki a munka, gyarapodni kezd. Egyszer azonban meglátja apját ezüst szerszámos hintóján. Az öregről csak úgy sugárzik az alaptalan nemesi büszkeség. Erre a fiú utálni kezdi magát is, Rosent is. Ám megérkezik Bécsből a másik testvér a lányával, aki nem szép ugyan, de egy érdekházasság erejéig megteszi. A fiú szépeleg, mindent megmutat, mindenhova kíséri, s alig várja a másnapot. De a boldogítónak ígérkező reggelen a molnár, aki átlát a szitán, Pozsonyba küldi a báró úrfit. Az ifjú érdekember végtelenül csalódott. Rosen így pirítja, rátapintva a léha dzsentri lét lényegére: "Másképpen kell a vagyont megszerezni. Már próbálgatta s jól indult. Önök mindig házasodnak, mindig. Érdekes emberek... Hisznek az efféle házasságban..." Az Előbb meg kell halni  középszerű "zsenije" elhalálozik. Hirtelen fölkapják a lapok. Klein kiadná egy könyvét, bár segédje a színvonalra figyelmezteti. Klein azonban hajthatatlan, mert az újságok hozsannáiból üzletet szimatol. Már csak egy éhező, balek írót kell találni, aki a közepesből összefésül valami olvashatót. Az ötgyerekes Szirák megteszi bagóért, három nap alatt. Asszonya így korholja: "Elég bolond vagy, hogy vállalod... Elhanyagolod a magad írásait..." Mire Szirák mosolyogva válaszol: "Ahhoz előbb meg kell halni. Azzal aktuálissá válik az ember..." A Diákok szegény gimnazistái szolgára vágynak, arra, hogy egyszer az ő kívánsagaikat is lesse valaki. Ipariskolás társuk, Kranic kifundálja, hogy sorshúzás alapján mindennap más legyen a fennmaradók szolgája. Tetszett is az ötlet. Erre Kranic lett az első. A többiek megfeledkezve arról, hogy rájuk is sor kerül, túlzottan keményen bántak a fiúval, sőt a közösen imádott leány előtt is megalázták egy levélben, melyben szolgájuknak titulálták, olyan szolgának, akinek már az apja is náluk inaskodott. A megbántott és megalázott Kranic alig várta a visszavágást... 

 

Pusztai erkölcsök

Petőfi után talán Tömörkény volt az, aki a legtöbbet barangolt a magyar Alföldön, csak míg nemzeti költőnket a táj szeretete és anyagi helyzete vezérelte gyalog útjain, addig Tömörkényt valami meghatározhatatlan kutakodó kíváncsiság űzte a tanyavilágba, a juhászok, a gányók (dohánymunkások), kubikusok közé. Furcsa vonzalom ez egy embertől, aki nevében, sőt származásában sem kötődhetett annyira az Alföldhöz. (Az anekdota szerint a fiatal író újságíró névmagyarítása egyszerűen, de nagyszerűen esett, nem is kellett hozzá semmi, csak egy Szeged környékét jelző térkép. Steingassner úr pediglen kiírta a mezővárost karéjozó települések és tanyák nevét, majd zsebkésével, vakon, de biztosan rábökött a papírra. A penge Tömörkényt mutatta.) A bajor ősöktől sarjadt, módos család, mire István fiuk megszületett (1866), egy balul végződött családi hitelügylet miatt már csak halványan emlékezhetett a nagyapa 500 holdas, balástyai birtokára. A leendő író a família hetedik gyermeke volt. A pénzügyi lecsúszás miatt apja hamar fel kellett adja a ceglédi, vasúti vendéglő bérlését, s mikor fia két esztendős, Szegedre költöznek, abba a városba, ami Tömörkény egész életében meghatározó állomás marad. Felnőve gyógyszerész gyakornoknak tanul, oklevelet is szerez, de 1886 ban merészet gondolva a Szegedi Híradó újságírójává avanzsál. Majd a monarchia serege három évre magába szippantja. Katonáskodik a bosnyák hegyekben, Szegeden, Bécsben, de daccal fordul a regulákkal szembe, s számtalan katonai szabálysértés miatt koptatja a fogda fapriccsét. Mikor őrmesterként leszerel a Szegedi Naplónál helyezkedik el. Ő tudósítja a lapot a Szántó Kovács pörről. (Sz. K. János vezetésvel [1894] zajlott a hódmezővásárhelyi zendülés. Védő beszédében, a későbbi harcos szociáldemokrata feltárta a parasztság sanyarú helyzetét.) 1894 ben megnősül, ez azért is fontos, mert útja nyílik a tanyavilágba, hiszen húsz esztendőn át apósa zákányi birtokán tölti a nyarakat. 1899 ben a szegedi Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum tisztviselője, öt év múlva pedig már igazgatja a helyi bibliotékát. Sok tudományos munkát publikál, mi több, régészkedik az újságcikkek, valamint a novellák írása mellett. Ekkor már híre ment, van egy ember az Alföld fővárosában, aki a tanyavilág dalosa. Első szépirodalmi kötete 1893 ban lát napvilágot Szegedi parasztok és egyéb urak címmel. A második könyv, pedig országos hírűvé avatja, címe Jegenyék alatt (1997). Ugyanebben az esztendőben Mikszáth, mint távoli pártfogó, az Országos Hírlaphoz szerződteti. A katonáskodás, a háború rossz ómen az író életében, mert az első világégés hosszú évei alatt csak egyetlen kötete jelenik meg, ráadásul 1917 tavaszán épp egy tanyajárás során (a tárgyilagosság ára) súlyosan megfázik, és tüdőgyulladásban meghal.

A száguldó "szociográfus" hibájául épp túlzott empirizmusát szokás fölróni. Életét a kocsmák, állomások, tanyák, dűlők, csárdák, kaszárnyák bejárása tette ki. A túlzott valósághűség, ténytisztelet, már már irodalmi pozitivizmus - kritikusai szerint kissé egysíkúvá tette művészetét, s akad, aki azt mondja, húsz novellájával összefoglalható a több száz írásból álló életmű. Ez talán túlzás, s némi rosszmájúság, ha figyelembe vesszük, hányan  nyilatkoztak Tömörkény munkásságáról a legnagyobb tisztelettel. Adynak szó szerinti kedvence volt. Juhász Gyulától Móriczon át (aki részben elődjének is tarthatta) Török Gyuláig sokan szerették írásait, azokat a rövidebb, hosszabb remekeket, amelyek a szociográfia megelőlegzései. Tömörkény a népi írók mozgalmának őse, sok évvel a Puszták népe megjelenése előtt már megrázó erővel tudósít a (Szeged környéki) magyar paraszt mindennapjairól. Néprajzi alapossággal, és kitűnő nyelvezettel dolgozik. A néplélek ismerője. Ért a tiszai hajósok, a pusztai juhászok nyelvén, jártas a hagyományokban, szokásokban. A zsellérek nyomorú világától eljut a városi munkásság plasztikus megelevenítéséig. Írásai gyakran balladai hangütésűek, vagy épp pszichológiai alapossággal kidolgozottak. Mindig megértéssel, sokszor humorral közeledik novella hőseihez, ám ez soha nem a kinevetés hangja. Műveit áthatja az emberszeretet.

Még azokról a népi "hősökről" sem tud haraggal beszélni, akik bizony nem a nagyvilág által elfogadott erkölcsi normák szerint élnek, hanem az erő, ha tetszik Darwin elvét követve, egy lokális létértéket képviselnek. A pusztában nem ritka a kriminalitás. A Megöltek egy legény című novellájában a téli unalom egy vad csárdai mulatozásba torkollik, aminek emberhalál lesz a vége. Hiszen juhászok és csikósok örök ellentétben állanak. A sok juhász végül csikóst győz, s valahol a hóban el is kaparják áldozatukat. Elmentükben azonban még megkérdik: tartozott e a csikós a kocsmárosnak, mert azt megtérítenék... A pusztai titkokban látóasszonyokról olvashatunk, tömeges halott látásról is értesülhetünk, mikor a tegnap temetett többek előtt szántogat, de a Rívó erdő kapcsán újfent a juhászok kerülnek rivaldába. Mert nem egyébért rí az az erdő, minthogy 48 ban két menekülő honvéd őrnagyot meggyilkoltak benne a szegény sorban sínylődő juhőrök. A Szökés a bitófa alól Varjas Jancsija (Rózsa Sándor „kicsiben”) sok gazságot elkövetett, amiért bűnhődnie kellene. Utolsó kívánságaként lovát szeretné látni. A gyanútlan hatósági emberek az akasztófához vezetik a paripát, mire Jancsi odahajol hozzá, varázsszókat súg annak fülébe, majd hirtelen nyakára fűzi megkötözött kezét, s elvágtat a hurok árnyéka alól. Évek múltán fogják csak el újra, mikor aztán már semmilyen csel nem segít rajta. Más írásokból megtudhatjuk hová tűnhet a tükörsík pusztán a menekülő betyár. Vannak kazalnak álcázott menedékek, földalatti üregek, nádas búvóhelyek, de a leginkább kifundált tusculánum a kétfalú csárda, minek falhézagába még a rablott kincs is elrejthető. A titkot még a tyúk is kikaparja című írásban két haragos, Sándor János és Fehér Józsi mérgesen üzenget egymásnak, ha találkoznak, az a másik végét jelenti. Aztán merő véletlenségből egy fácánorzás során Sándor lepuffantja Fehért. Mit lehet tenni? Egyedül nem bírja eltemetni. Kéri a feleségét, segítsen, de az nem áll kötélnek. Végül a fiát kell beavatnia a szörnyűségbe. Sándor itkányossá lesz, lerészegedve, késsel kergeti a feleségét, mivel az - szerinte - cserben hagyta. Az asszony fennhangon kiabál: „Gyilkos!” Valaki meghallhatta a sikoltozást, mert másnap már viszik is a városba, s nyolc hosszú esztendőt kap. A Házásás közben pedig egy furcsa, teljesen speciális pusztai bűncselekményt mutat be. A rablók a sárból vert fal alatt lukat ásnak a tiszta szobába, ahol a tulajdonos a pénzét és jobb ruháját tartja. Valaki figyel, más valaki becsúszik a résen, és kiadogatja az értékes holmit. Mivel előfordulhat, hogy megneszelik a tolvajt, a bemászó előbb egy rúdon a kalapját dugja be a szobába. Ha nem csap le rá senki, akkor ő maga következik. Jelen esetben azonban elővigyázatlan volt a haramia, kezével matatott, amire azonmód baltával sújtott le a felriadt gazda fia. Más dolga már nem is marad a pusztázó rendfelvigyázónak, minthogy megtalálja a kéz gazdáját…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Elon Musk was right: artifitial intelligence will make new WAR. The "XEvil" was released!

(JuliezGelah, 2017.11.25 00:22)

This message is posted here using XRumer + XEvil 4.0
XEvil 4.0 is a revolutionary application that can bypass almost any anti-botnet protection.
Captcha Recognition Google (ReCaptcha-1, ReCaptcha-2), Facebook, Yandex, VKontakte, Captcha Com and over 8.4 million other types!
You read this - it means it works! ;)
Details on the official website of XEvil.Net, there is a free demo version.

Free XEvil Demo solve 99% types of captcha

(JulieGelah, 2017.11.17 14:56)

This message is posted here using XRumer + XEvil 4.0
XEvil 4.0 is a revolutionary application that can bypass almost any anti-botnet protection.
Captcha Recognition Google (ReCaptcha-1, ReCaptcha-2), Facebook, Yandex, VKontakte, Captcha Com and over 8.4 million other types!
You read this - it means it works! ;)
Details on the official website of XEvil.Net, there is a free demo version.

breitling watches

(louis vuitton bags, 2017.06.06 13:51)

<a href="http://www.cheap-oakleys.com" title="oakley sunglasses">oakley sunglasses</a>
<a href="http://www.michaelkorscologne.com" title="michael kors bags">michael kors bags</a>
<a href="http://www.finestreplicas.com" title="replica rolex">replica rolex</a>
<a href="http://www.anreplicawatch.com" title="rolex watches">rolex watches</a>
<a href="http://www.crazyreplicawatches.com" title="breitling watches">breitling watches</a>
<a href="http://www.replicawatchesfake.com" title="replica watches">replica watches</a>

Я круче всех

(LoppieNaL, 2017.06.05 23:07)

sylstra@live.com

coolminiprix chaise grossiste

(vSockKZ, 2017.06.01 19:09)


Bonjour,

Envie d’une décoration de table insolite pour fêter un anniversaire entre amis ou en famille ? Nous avons tout ce dont vous avez besoin en rayon dans nos magasins : assiettes , gobelets , chemins de table , livres d’or , confettis , centres de tables et toute une sélection d’articles plus originaux les uns que les autres . Nous avons également regroupé dans la catégorie anniversaire de la e-boutique les divers articles de fête par âges : 18 années , 20 années , trente ans , 40 ans , cinquante ans , 60 années , 70 années et 80 ans ainsi qu'1 sélection pour les anniversaires enfants .


<a href=https://www.coolminiprix.com/technologie/15952-lentes-universales-optix.html>déguisement cro magnon fabriquer</a>
Merci

Нашел забавный сайт с возможностью просмотра кино онлайн

(BrendanBlent, 2017.05.12 20:04)

Нашел увлекательный сайт с возможностью просмотра фильмов онлайн и сильно много фильмов на сайте, делюсь им с вами, не благодарите)
[url=http://kinozor.net]http://kinozor.net[/url]
А так же на сайте есть раздел новинок за 2017 год
[url=http://kinozor.net/filmy-2017/]http://kinozor.net/filmy-2017/[/url]
А еще мне понравились эти фильмы
[url=http://kinozor.net/filmy-2017/16667-deydra-i-lani-grabyat-poezd.html]http://kinozor.net/filmy-2017/16667-deydra-i-lani-grabyat-poezd.html[/url]
[url=http://kinozor.net/filmy-2017/15758-kaliforniyskiy-dorozhnyy-patrul.html]http://kinozor.net/filmy-2017/15758-kaliforniyskiy-dorozhnyy-patrul.html[/url]

Test, just a testTest, just a test

(Allemlat, 2017.05.08 10:45)

Нашел забавный сайт с возможностью просмотра кино онлайн

(BrendanBlent, 2017.05.01 01:48)

Нашел привлекательный сайт с возможностью просмотра фильмов онлайн и крайне много фильмов на сайте, делюсь им с вами, не благодарите)
[url=http://kinozor.net]http://kinozor.net[/url]
А так же на сайте есть раздел новинок за 2017 год
[url=http://kinozor.net/filmy-2017/]http://kinozor.net/filmy-2017/[/url]
А еще мне понравились эти кинофильмы
[url=http://kinozor.net/filmy-2017/15862-nam-zdes-ne-mesto.html][/url]http://kinozor.net/filmy-2017/15862-nam-zdes-ne-mesto.html
[url=http://kinozor.net/filmy-2017/15661-zhivoe.html]http://kinozor.net/filmy-2017/15661-zhivoe.html[/url]

material be is lead by handsewing mind old and plastic

(DonaldStund, 2017.02.06 22:51)

<a href="http://www.tiffanycojewelry.us">tiffany and co outlet</a>
<a href="http://www.airmaxs-2017.us">nike air max men</a>
<a href="http://www.airmax-2018.org">nike air max</a>
<a href="http://www.airmax-2018.us.com">nike air max 2018</a>
<a href="http://www.airmaxs2017.org">nike air max 2018</a>
<a href="http://www.airmaxchaussure2017.fr">nike air max 95</a>
<a href="http://www.nike-airmax2017.cz">nike air max 90</a>
<a href="http://www.retrojordans11.us.com">jordan 12</a>
<a href="http://www.air-max.cz">nike air max</a>
<a href="http://www.tiffanyjewelrysoutlets.us.com">tiffany co</a>
<a href="http://www.airmax2018.fr">nike air max 2018</a>
<a href="http://www.airmax2018.org">cheap nike air max</a>
<a href="http://www.katespade-outletonline.us.com">kate spade handbags</a>
<a href="http://www.tiffany-jewelrys.us.com">tiffany</a>
<a href="http://www.air-max-2017.it">nike air max</a>
<a href="http://www.hoganonlinesaldi.it">scarpe hogan</a>
<a href="http://www.katespadehandbagsonline.us">kate spade outlet</a>
<a href="http://www.airmax2018.us">nike air max</a>
<a href="http://www.airmax2018.it">nike air max</a>
<a href="http://www.airjordan-11.us.com">cheap jordan shoes</a>