Zalán Tibor szavai
Zalán Tibort kértem még tavaly, mondjon pár szavas véleményt 2019 végén, 2020 folyamán megjelent írásaimról. A dolog magánlevelezésnek indult, de miután rájöttem, véleménye nem megsemmisítő, kértem, hadd jelenhessen meg egy részlet az oldalamon. Beleegyezett. Íme:
"Izgalmas szövegek ezek, elsősorban a posztmodern érintettségük keltette fel a figyelmemet, de aztán haladva szövegről szövegre, mindinkább érdekelt az a fajta különös neo-szürrealizmus, ahogyan és amivel kezeled a tárgyadat. a legnehezebb utat választottad ezzel a szövegkezeléssel. Teli vannak ezek a szövegek humorral, iróniával és szarkazmussal, kétségbe eséssel és könnyednek tetsző nagyon is nehéz legyintésekkel, pökhendiséggel és egyúttal írói alázattal. Szövegek, amelyet egy kiforrott írói szemlélet fog össze – mert amúgy elég különbözőek ezek a nekem elküldött, megjelentetett darabok. Látszik a kimunkált nyelvkezelés a munkáidban, a szemléleti biztonság, az időfelbontás csöppet sem öncélú kezelése-játéka-rejtvénye, a tapasztalati és műveltségélmények átütése a csomagolópapíron..."
Köszönöm, Tibor!
Ezekről a szövegekről van szó:
2019
2020
- Magyar Napló - Szolnoki csata (novella); utóbb bekerült Az év novellái antológiába
- Helyőrség Online - Meghívás (novella)
